Bár lemezük címe arra utal, hogy sosem tűntek el, a Backstreet Boys új korongjára öt évet kellett várni. A csapat új, komolyabb hangzást próbált ki, ami azért kellően trendi.

A Backstreet Boys minden túlzás nélkül nevezhető minden idők egyik legsikeresebb fiúcsapatának, sőt, „A” fiúcsapatnak.

A kvintett új lemezére mégis közel öt évet kellett várni, és nagy konkurensük, az ’NSync tagjaival ellentétben a srácok nem büszkélkedhetnek túl sikeres szólókarrierrel sem.

Éppen ezért nagy várakozás előzte meg a Backstreet Boys visszatérését, bár ők a lemez címével egyértelműen arra utalnak, hogy a korong nem visszatérés, hiszen sosem tűntek el.

A Never Gone egy érettebb, komolyabb, már nem elsősorban a tinilányokat megcélzó album, ami témáit és stílusát is tekintve újdonságokat nyújt a Backstreet Boys-tól.

Jól érezhetőek az elmúlt évek zenei trendjei, sok a gitár és a zongora, olyannyira, hogy néhány dal akár Coldplay vagy Keane dalnak is beillene. Persze minden szerzemény tökéletesen kivitelezett popalkotás, minden a helyén van, minden úgy szól, ahogy kell.

Ennek ellenére a korong sikere többesélyes. Egyfelől kérdés, a régi rajongók mennyire tudnak azonosulni az „új” Backstreet Boys-zal, másfelől az is lényeges, hogy mennyire tudják meghódítani az idősebb korosztályokat.

Szintén érdekes ellentmondás a Never Gone kapcsán, hogy a legtöbb dal inkább egy szóló előadó számára működne, mint egy öttagú fiúbandának.

Mindent egybevéve a Backstreet Boys érdekes lemezzel rukkolt elő, számos értékelhető (Incomplete, I Still, Weird World), és néhány felejthető (Poster Girl, My Beautiful Woman) szerzeménnyel.